Ebben a cikkünkben Réka levelét osztjuk meg, aki nem is olyan rég még gyomorgörccsel gondolt a vezetés gondolatára, ma pedig önállóan közlekedik és parkol, akár a sor legelejére is (bizony, nem ám a leghátsó részen, ahol alig állnak autók!). Büszkék vagyunk rá, hogy segíthettünk elérni célját és együtt egy magabiztos sofőrt faragtunk belőle.
Gyakorló vezetés jogosítvánnyal – szerintem sokunk pötyögte már be ezt, vagy ehhez hasonló kulcsszavakat a keresőbe bízva abban, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb segítséget. Én hatalmas hálával és mély elismeréssel tartozom a jogsisgyakorlásnál szerzett, életemet megváltoztató élményért. A Ti szolgáltatásotok életemre gyakorolt hatása túlmutat a hagyományos vezetési órákon; ez egy átalakító és ösztönző utazás volt, amely segített leküzdeni a félelmeimet és elnyerni azt az önbizalmat, amiről 32 évig nem is tudtam, hogy létezik. Ami ezt az utazást különösen inspirálóvá tette, az az volt, hogy az oktatóm is nő volt.
Már az első naptól kezdve éreztem egy különleges kapcsolatot és megértést, amely a közös tapasztalatokból fakadt. Újrakezdő vezetni tanuló nőként olyan sajátos aggodalmaim és félelmeim voltak, amelyeket nem mindig volt könnyű kifejezni a hagyományos, férfiak által uralt vezetési környezetben. Azonban egy olyan női oktató, aki empatikusan megértette ezeket az aggodalmakat, a bizalom és a támogatás légkörét teremtette meg. Az oktatóm, hozzáértő és együttérző volt, nemcsak a vezetés technikai készségeit tanította meg nekem, hanem mentorom is lett, aki megértette szorongásaim bonyolult rétegeit, azon túl, hogy elmagyarázta, hogyan is működik a kuplungszerkezet és mikor kell váltani… Ennél sokkal többet tanultam tőle.
Böbe pozitív kisugárzása lehetővé tette számomra, hogy nyíltabban beszéljek a félelmeimről, tudván, hogy ő mélyebb szinten is át tudja érezni a nézőpontomat. Türelme és bátorítása olyan meglátásokkal párosult, amelyek nemcsak a vezetésről szóltak, hanem arról is, hogy nőként hogyan kell eligazodni az élet kihívásaiban. Ez a közös megértés a szolidaritás és a kölcsönös tisztelet kötelékét hozta létre, ami a tanuláshoz hozzájárult.
Az, hogy egy nő tanított, (nem annyira) váratlan módon pozitívan befolyásolta a tanulási tapasztalataimat. Az óráink során fokozott kényelmet és biztonságérzetet éreztem. Ez a tudatosság tükröződött abban, ahogyan az oktatóm a órákat alakította, és nemcsak a vezetés technikai aspektusait tárgyalta, hanem a nőkre szabott biztonsági stratégiákat is hangsúlyozta. Mikre kell nekünk jobban figyelnünk, hogyan tudunk kiemelt figyelmet fordítani biztonságunkra.
„Na, most fog minden szőke nős viccem megdőlni…”
Ráadásul az, hogy láttam, hogy egy nő magabiztosan és kiemelkedően teljesít vezetésoktatói szerepében, erőteljes inspirációként szolgált. Megdöntötte az előítéleteket és sztereotípiákat, és bebizonyította, hogy a nők is lehetnek szakértők a hagyományosan férfiak által uralt területeken. Böbe magabiztosságának és szakértelmének tanúsága a lehetőségek és az ambíciók érzését ébresztette bennem. Nem csak arról szólt, hogy megtanuljak vezetni; tanúja voltam a nők erejének és képességeinek, ami a saját magabiztosságom felé vezető utam hajtóerejévé vált.
A bajtársiasság és a kölcsönös támogatás közöttünk, nőként, felbecsülhetetlen volt. Nevettünk a hibáinkon, és együtt ünnepeltük a győzelmeinket. Ezek a közös élmények nemcsak élvezetessé tették a tanulási folyamatot, hanem a közösség érzését is megteremtették, megerősítve bennünk azt a hitet, hogy nőként bármilyen kihívást le tudunk győzni elszántsággal és kellő rugalmassággal.
Összefoglalva az, amit a jogsisgyakorlás és Böbe által kaptam, több volt, mint egyszerű vezetési lecke; ez a nők erejének, kitartásának és képességeinek bizonyítéka volt. Köszönöm, hogy olyan környezetet biztosítottatok, ahol nemcsak vezetni tanultam meg, hanem felfedeztem azt a hatalmas erőt is magamban, amely által számomra is kinyílt a világ. Ez az utazás nem csupán magabiztos sofőrré tett, hanem nőként olyan módon is megerősített, amiről soha nem gondoltam volna, hogy lehetséges.
