Előző bejegyzésünkben Réka levelét tettük közzé, ezalkalommal pedig Kinga visszajelzését osztjuk meg veletek. Ő is újrakezdő vezetésre jelentkezett hozzánk, hasonló tapasztalatokkal, de eltérő igényekkel
Félelem nélkül vezetni: Diadalmenet a „Jogsisgyakorlással „
Szerettem volna megosztani a személyes tapasztalatomat az újrakezdő vezetés”Jogsisgyakorlás”-sal kapcsolatban, amely valóban megváltoztatta az életemet. Annak ellenére, hogy évtizedek óta rendelkezem jogosítvánnyal, soha nem volt bátorságom egyedül vezetni. Állandóan attól rettegtem, hogy túl lassú leszek, feltartok másokat, és az állandó aggodalom, hogy elítélnek, megbénított minden alkalommal, amikor arra gondoltam, hogy volán mögé üljek. Ez egy olyan kihívás volt, amit egyedül nem tudtam leküzdeni… Ekkor döntöttem úgy, hogy profi segítséget kérek, és a Jogsisgyakorlás választása életem egyik legjobb döntésének bizonyult.
Félelmeim megértése
Mindenekelőtt a „Jogsisgyakorlás” oktatója, Böbe, olyan szinten értette meg a félelmeimet, ahogyan senki más. A lassúságom okozta szorongás és a többi autós ítélkezésétől való félelmem leküzdhetetlennek tűnt. Az oktatóm által tanúsított türelem és empátia azonban felülmúlta azt is, amit reméltem. Olyan biztonságos teret teremtett, ahol zavartalanul elmondhattam aggodalmaimat, és így nyíltan szembe tudtam nézni a félelmeimmel.
Ami igazán kiemelte a „Jogsisgyakorlás”-t az a személyre szabott megközelítés volt az óráimon. Az oktatóm felismerte, hogy az én utam egyedi, és tanítási módszereit az én egyedi igényeimhez igazította. Az elejétől kezdtük, biztosítva, hogy erős alapokkal rendelkezzek. Ahogy nőtt az önbizalmam, fokozatosan áttértünk az összetettebb helyzetekre, például a nyüzsgő budapesti forgalomban való vezetésre és a kihívást jelentő parkolási helyzetek kezelésére. Minden egyes lépést az én tempómban tettünk meg, apránként növelve az önbizalmamat.
A „Jogsisgyakorlás” részese lenni olyan érzés volt, mintha egy támogató közösség tagja lennék, nem pedig csak egy újabb diák. Nem csak vezetni tanultam, hanem újdonsült önbizalomra tettem szert. Megértettem, hogy azt a fajta erőt, amit az órákon elsajátítottam, az élet más oldalain is tudom hasznosítani.
Minden egyes órával jelentősen fejlődtek a képességeim. Bár Böbe hangsúlyozta, hogy ez a fajta tanulás sem lineáris, így számolnom kell az esetleges nehézségekkel és megtorpanásokkal, ez csak még jobban motivált. Az állandó tétovázásból magabiztos vezetésre váltottam Budapest nyüzsgő utcáin. A párhuzamos parkolás (, amely korábban a legrosszabb rémálmom volt!), olyan készséggé vált, amelyet könnyedén elsajátítottam. Az ítélkezéstől való félelem kezdett eloszlani, ahogy egyre jobban uraltam az autót, és egyre többfelé tudtam figyelni.
Elképesztően hálás vagyok Böbének és a „Jogsisgyakorlás” -nak, hogy segített kilépni a komfortzónámból és velem volt ezen az ijesztő úton, így ma már nem okoz gondot a Budapest-Balaton vonalon hetente ingázni. Mindenkit, aki hasonló félelmekkel küzd, arra bátorítok, hogy tegye meg ezt a lépést, kérjen szakmai útmutatást, és bízzon magában és a „Jogsisgyakorlás” oktatóiban!
Köszönöm, Böbe, hogy bátorságot adtál nekem, hogy visszaszerezzem a szabadságomat az utakon!
